A fény az alagút végén?

A fény az alagút végén? 

Gondoltam utána járok Pista által ajánlott Rav4 tulajdonságainak. Nem volt nehéz: Népítélet. A belteret látva nosztalgikus érzések, hiszen volt már Toyota a családban és szinte friss jogsisként én is ezzel kezdtem. Egy kilencvenkettes Toyota Corolla. Fater sárkánya volt. Nagyon sok élmény fűződött hozzá és még több emlék. 3 éves korában került hozzánk Ausztriából, a szervizkönyve szerint százezer környékén. Mi még ötszázat tettünk bele, ebből nagyon sokat Szeged és Párma (Olaszország) közötti pályán. Az egyhármas Toyota blokk csak húzta a kilométereket és szerintem ha nem rohadt szét a kaszni, még ma is gurul.

Ilyen jó érzések nyomán netre fel, keresés. Hopp egy Szegeden egy pedig Hódmezővásárhelyen. Szeged közel irány megtekintés. Faterral megyek, öreg szem többet lát. Toyota márkakereskedés az autó közelről is szép. Nem makulátlan de hát 13 éves éppen. Hozzák a kulcsokat az autó poros, a féktárcsák rozsdásak. Rég mozdult. Nyitás, gyújtás, rögtön elkapja. Kétezres benzines motor szépen morog hidegen is. Utolsó kiadás az első szériából. A lökhárítók körbe újra fényezve pompáznak, bár nem gyári, de nagyon jól áll neki. Belül nem sokkal nagyobb a hely mint a Toledoban. A lényeg, hogy én beférek magam mögé. A csomagtartó elég és nagyon alacsony. Nem kell semmit magasra emelni. Az ülések összecsukásának módját pedig biztos, hogy több tucat mérnök fejlesztette ki. Kettő a NASA-tól érkezett. Egy ejtőernyős kallantyú és a háttámla rácsukódik az ülőlapra, még egy kallantyú és az egész folyamat vége egy tágas, sík csomagtartó. A fejtámla helye szintén biztosított. A belső puritán. Látszik rajta, hogy túlélésre készült. A gombok csak gombok és semmi felesleges. A kormány fogása tökéletes. Vékonyabb mint a német társai de nagyon kellemes a pici 3 küllős. Inkább Celicában tudnám elképzelni. Motortető alatt minden újnak tűnik. Hihetetlen rendezett és ezt nem a műanyag burkolatok érik el egy szép emblémával. Maga a motor szép. Olajnak nyoma sincs. Minden alkatrészen Denso vagy Toyota felirat. A négy gumi mind egyforma Dunlop Grand Trek 2, a pótkerék pedig ennek elődje még Made in Japan felirattal.

Egész szép. Az emberke a történetét meséli. Valamikor ők hozták be. Az autó ezután támogatásként Hódmezővásárhelyen szolgált mint az ügyeletes orvos hű társa. A kilométeróra 102 ezret mutat, de az ajtón 103 ezres olajcsere matrica és nem mai. Sebaj. Lelkes TC olvasóként tudom, állapotot veszünk nem egy órát. Az állapot pedig szinte gyári. Tetszik, de nem jön a szerelem, mert a nagy vasakat szeretem. Érzem, hogy jó döntés lenne, de ott hagyom. Hagyom kihűlni az élményt, hogy tiszta fejjel döntsek és persze még a Seat is a tulajdonomban van. A Toyotások meg nevetséges összeget ajánlottak érte. Háromkilót. Nem bírtam ki, nevettem. Közben azért még a szalonban lévő GT 86 ülésébe préseljük magunkat az öreggel. Neki is nagyon tetszik. 

Valamikor még az ÉPFU ralli zászlója alatt nyomta az öreg zsigulival, meg Zillel. Országos tizenharmadik is volt. A szemében csillog a vágy, hogy de meg hajtanám... Én hangosan mondom ki, miközben az autó elvarázsol egy pillanat alatt: Benne a kulcs Fater! Na ki az üvegen és örök élmény. Szerintem megéri.

Persze közben az eladó odaosont mellénk és ezt hallva csak riadt szemmel pislákolt. Szólni nem tudott. Ekkor Fater megszólal: Na fiam! Gyerünk haza mert, anyád már el sem tudja képzelni hol vagyunk.

Folytatom...

Keresgélés, fórumok...

Keresgélés, fórumok...

Mint az Égéstérből kiderült, Winkli és Pista sem tudott nagyon dönteni, hogy ilyen összegért mi is lehetne a jó döntés. A Forester a méretei miatt kiesett, hiszen elég nagyra nőttem és persze az sem ártana ha az asszony könnyedén be tudná rakni majd a babavágent, ha itt az idő. A CR-V a Pista szerint megint nem jó választás. Igaza volt. Hosszas videózás és tesztek alapján a CR-V hajtásai elég későn a kapcsolnak összkerékre, és az sem elég erőt jutatt minden kerékre. Ekkor még szóba jöhetett a Jeep Grand Cheeroke 2.5 TD, a Mazda Tribute kétezres vagy háromezres V6 benzin illetve a Mitsubishi Pajero. A Cheeroke elég olcsó és jól felszerelt de sajnos az összeszerelés minősége hagy némi kívánnivalót. A Tribute szép és megbízhatónak tűnik. Elég nagy a beltér és már majdnem személyautós, de ritka. Főképpen itthon nagyon ritka. Németországban sokkal több példány szaladgál az utakon de itthon összesen kilenc darab volt eladó mikor keresgéltem. Egyre jobban tetszett.

 

A háromezres 20 literes fogyasztása az még nekem is horror. A Totalcar tesztje alapján még jobban belopta magát a szívembe. Karotta szinte csak jókat mondott róla. Fel is kerekedtem és telefon. Volt a Balaton környékén egy szép de az nem összkerekes volt. Egy Budapesten egy BMW kereskedésben. A legnagyobban. Arra volt dolgom, megnéztem. A kiszolgálás tökéletes. Nyitják, csukják az ajtót. Emberünk felveszi a kulcsot és irány a parkoló. Az autó a képeken szép, metál kék és szinte hibátlannak tűnt, bár a leírásban szerepelt, hogy van egy-két apró horpadás. Gondoltam sebaj, hiszen használt és terepjáró. Kinyit, indít, indul. Körbe nézzük az emberke beszél és sorolja a hibákat. Csomagtért nyit és meszes lett a pulcsim ujja, a szőnyeg pedig szabályosan nehéz a portól. A motortérben ereszt a vízpumpa és a szelepfedél mellett olajszivárgás. A motortetőn olyan karcolások mintha valaki satupadnak használta volna. Az emberünk beszél még, hogy valami öregé volt és második autónak használta, de akkor én már csak egy Zsukkot láttam. Kaptam névjegyet de tudtam, hogy kár volt a papírért. Indulás haza, de ha már itt vagyok akkor a nagyhatalmas autópiacra benézek. Rengeteg autó. Ez nem az a piac amire én vidéki naiv gondoltam. Azt hittem tulajok árulnak saját portékát. Nem, ez csak kereskedések tömkelege. Bejárni is sok. Pláne megjegyezni mit láttál az elején. Egy emberke udvarias és segít eligazodni, bár látja, hogy nem vagyok hal a számára. Pár éves autókat árul a luxus kategóriából. Körbenézek. Freelander. Emberke ül mellette, fényez. Igen a porban a szabad ég alatt fújja a küszöböt. Rám néz majd kérdezi, hogy segíthet-e. A válasz persze nem és szinte menekülök a telepről. Irány haza, gondolkozom, hogy még Kecskeméten megállok és leskelődök egy kicsit, de már nincs kedvem hozzá.

Karotta tesztje

Folytatom...