Várakozás és az első út haza

Várakozás és az első út haza...

Természetesen a rögtön rákövetkező napon persze már indultam is dolgozni. Ez nálam legalább öt nap távollét. Nagyon lassan telt mit ne mondjak. Az értékesítő ígérete szerint az autó átíratva, készen vár majd mire hazaérek. Ez sajnos nem így alakult. Péntek semmi. Szombat semmi. Hétfőn nem kellett menni dolgozni. Kedden már anyukámmal átmentünk megnézni mi a helyzet és mondtuk, hogy szükségünk van az autóra. Alkatrészre várunk. Hiányzott ugyanis a differenciálzár kapcsolója mikor megvettük és én alkuba kötöttem, hogy azt pótolják. Mivel egy hét volt erre, így továbbra is kötöttük a karót ahhoz a fránya éjjeli kóborhoz, hogy kell az autó. Másnap hívtak 14-re mehetek az autóért. Végre. Húgommal startolunk neki. Ő az ügyintézés és kemény követelések mindenhatója. Az átvétel napjára hatalmas vihart jósoltak. Előtte beugrunk az okmányirodába ellenőrizni, hogy a Seat át lett-e írva. Itt ronggyá ázok és sajnos nem abban az értelemben. 15 centi víz áll a parkolóban, abban tocsogok sportcipőben. Mikor belépek az ajtón az ott álló körülbelül 50 embernek annyit mondok: Emberek nem éri meg. Kár szólni, látszik rajtam. Az ügyes vevőnk már mindent elintézett. Nem árt ennek utánanézni, mert ha a vevő nem íratja át, akkor az még sokáig követhet el a mi kontónkra gyorshajtásokat. De ha már itt vagyok, rákérdezek a Toyota rendszámára is. Az emberke az én nevemet és címemet olvasta a monitorról. 

Gyönyörű az idő, a vihar utáni csend. Amikor a sötét lila égen már áttörnek a napsugarak. Imádom. Ekkor ott megjelenik az fehér csoda kontrasztosan az sötét éggel a háta mögött. Az első út mámorosan a kereskedéstől pár méterre lévő Baumaxba vezet. Háromszög, elsősegély, izzókészlet. Én ezt mind adtam a Seattal. Így járja.

Húgomat kérdem: Neked van? A válasz persze negatív. Neki is bevásárolunk. Aztán szépen haza....

Otthon a fél utca fogad

Hmmm... Mindig az ablakban ülnek vagy, hogy ez :) Itt mindenki figyel egymásra. Mindenkinek tetszik. Csak úgy dagad a mája ilyenkor az embernek. Ahogy Winkli is mondta: Jó érzés ha az ember portékáját dicsérik. Aztán beülünk Toncsival és irány a kertek alja. Eső után jó próba lesz. Kicsit összecsapjuk örömként a gépet. Nem nagyon okoz neki akadályt semmi. Az élmény inkább Uazos, mint G Mercis. Itt tekerni kell a kormányt de villámgyorsan, ha az úton akarod tartani a felázott agyagoson hatvannal :) Nagyon vigyorgunk... Amikor hazaérek vele anya csak annyit mond: Na most aztán szép.