Egérszürke praktikus 1

Egérszürke praktikus (1. rész)

Az ember többsége aki már ült Toyotában az tudja, hogy itt a belsőtér leírására körülbelül ennyi elég is lenne.

Én viszont feltárom e unalmas szürke belső rejtelmeit. Kezdjük a legfontosabbal a vezetői pulpitussal.

Semmi extra. Az üléspozíció azonban sokkal kényelmesebb, mint egy Hiluxban. Itt valahogy magasabban van ülőlap és így sokkal inkább hasonlít egy fotelhoz. Sajnos kartámlát nem kapunk vele és az oldaltartás sem az igazi, de ez nem is egy Celica. Viszont hosszútávon tatásan közlekedve nagyon kényelmes még nekem is. Az ülésen sok beállítási lehetőség nincs. Csak az alapok. A fejtámlák viszont vaj puhasággal bírnak. Nagyon jó nekik támasztani a fejünket.

Az ülések mintája vidám, fiatalos kék. Kell is mert a sok szürke miatt eléggé komor lenne odabent a hangulat. A szövet anyagai rémisztően durvák, de tartósak. Látszik rajtuk, hogy nem ma kezdték a sanyargatásukat de kopás nyoma alig látható. A Seatom 1 évvel és körülbelül 70 ezer kilométerrel fiatalabb volt mikor már keresnem kellett egy jó kárpitost. Szerencsére a mi Szűcs Antink tudott is egyet Szőregen. Szabályosan nyom nélkül javított, így már érthető miért félek a kereskedésektől. A tárolórekeszek elhelyezése jó kivéve a pohártartóé amibe ha fél literes üveget rakunk akkor azt váltás közben kiütjük a helyéről a könyökünkkel. Szerencsére az ülések alatt van egy nagy küszöb ami miatt ez nem tud előre gurulni.

A műszerfal jól áttekinthető, semmi felesleges magamutogatás. A kormány kiváló fogást ad és kényelmes méretű. A körülbelül tíz gomb amit találni lehet, így nem fogunk elkeveredni. Mindennek csak annyi a célja, hogy működjön, semmi dísz.

A műszerek is klasszikusak, rendezettek. Minden ami fontos gyorsan és könnyen olvasható.

A fűtés sincs túlvariálva. Mint a faék. Semmi tekergethető fitykula. Az ablakokat gyorsan páramentesíti. Ez persze főleg annak köszönhető, hogy az automata szívató majdnem kétezres fordulaton pörget míg a vízhőfok el nem éri a hatvan fokot. Ez így körülbelül 3 perc.
A "légkondi" alatt diffizár, elakadásjelző és a hátsó ablak páramentesítője kapott helyet. Ezt sem fogjuk soha úgy felejteni mert hatalmas sárga led jelzi vissza a működést.

Alapfelszereltség volt benne az elektromosan állítható fűthető tükör. Ez ma már alap, de akkoriban ez extrának számított. Bár az autó akkori vételára hat millió forint volt, amibe már ilyen apróságok szinte a kötelezőt képezték.

Ide tartozott az elektromos napfénytető is. Ez kétféleképpen nyitható: billenthető vagy teljesen a tetőbe csúsztatható. A mai autókhoz hasonlóan itt is kis légterelő nyílik a tetővel együtt, óva minket a nagy huzattól.

Az ajtóról irányíthatjuk mind a négy ablakot, zárhatjuk az ajtókat és a gyerekek megóvása érdekében a hátsó ablakok nyomógombjait le is tilthatjuk innen. Csak a vezető oldalán van automata ablak de az mindkét irányban.

Légzsák is szintén alap
mind a vezetőnek mind az utasnak.

A hátsó helykínálat kényelmes, de csak kettő felnőtt számára. A hátsóülések háttámlája is dönthető, ráadásul egymástól külön. Biztonsági öv 3 személy számára van szerelve de sajnos a középső az csak kétpontos. Az ajtó nyílás viszont elég szűk így a beszállás elég nehézkes főleg idősebbek számára.




Folytatás következik...

Amikor elbomlik a Toyotában egy cérna

Amikor elbomlik a Toyotában egy cérna... :)

Az ember ha kicsit ráér és végre azzal tölti az időt amivel akarja. Szilveszter másnapján éppen nem voltam másnapos mert este Irie Maffia koncert volt és azt nem lehetett kihagyni, persze kocsival mentünk ketten az asszonnyal.

Így aztán elsején minden babonát félretolva az autót takarítottam ki. A vezető oldalán lévő szőnyeg már nagyon rég idegesített. A sarkunknál lévő bőr betét volt felszakadva de csak félig, így az ember akaratlanul is mindig betaposta a szőnyeget a pedálok alá.

 

Annyira rossz állapotot nem mutatott az anyaga, sőt ez még talán tényleg bőr és nem valami ipari dara összeragasztva. Megkerestem anya drága kincsesládáját. Rögtön lett minden mi a javításhoz csak szükséges.

Ebben minden van. Akár egy kőműves is boldogulna ilyen indítással. Már csak a megfelelő szín választása volt hátra. Nem volt nehéz. Egy Toyotában valami vagy szürke vagy fekete. Csak az üléshuzat sikerült vidám világoskékre. 

Innen már csak másfél órányi szenvedés választott el a sikertől. Hiába nem varrónőnek tanultam. Azt sem gondoltam, hogy a bőrt ilyen nehéz lesz átszúrni hiszen már a gyári varrás lyukai rajta voltak. Elárulom két tű is elgörbült. De a folyamat révbe ért pedig többször mélyebben volt a tű az ujjamban, mint a bőrben.

A gyári az pedig gyári. 13 év taposás után is illik az autóba. Mondjuk a bőr nem ártott volna áttörölni a fénykép előtt, de hát akkor nagyon csúszott volna ami nem túl jó vezetés közben.

A drága alkatrész...

A drága alkatrész...

Aki már vett használt autót az tudja, hogy ez mindig zsákbamacska.

A megszokott mondás pedig mindig az, hogy a japán nem romlik el de ha mégis akkor az drága lesz. A lényeg ha nem új autót veszünk mindig a vásárlást követően minél hamarabb cseréljük le a vezérlést. Ha nem tesszük meg akkor az bizony szíjszakadáshoz vezethet, az meg a motor kukázásához. Persze nagy szerviz után vettem meg egyebek -mondják sokan-, de ami biztos az a biztos és manapság már csak az biztos amit a saját szemeddel látsz ( Dynamo :) ).

Amint a keret egyben volt a zsebemben irány az egyik szegedi alkatrész kereskedés. Szíj, két feszítőgörgő ennyi kell. Mindenből vagy gyárit vagy annál jobbat szeretnék. Ha veszünk, vegyünk normálisat inkább mert ha szart veszünk, na az igazi pénz kidobás. Forgalmit odaadom és a srác kérdezi, hogy egyes RAV4. A válasz igen. Azt mondja ritka nagyon. Na gondoltam magamban akkor sok papír lesz, biztos rendelni kell. Az eladó közbe vág ennek a gondolat menetnek, hogy vízpumpát is kell cserélni egyben szokták. Neki minden eladó, de legyen, jó legyen. Elmegy hátra nekem meg kattog az agyam, hogy az akkor biztos lesz vagy harmincöt. A havi költségvetés forog bent mikor visszaér. Mosolyog és annyit mond, hogy jó híre van. Minden féláron mert nagyon ritka az autó és beragadt készletek vannak. 15 ezer kemény bankó lesz a pumpa, a két görgő meg a szíj.

 Most már csak a Statoil olajak beszerzése lesz hátra.

Videóbejelentés

Játék az Asszonnyal

Játék az asszonnyal a sárban

A következő hétvégén persze elkapott a láz, menni kellett. Eső volt. Így minden tökéletes egy kis dagasztáshoz. Nellike volt a navigátor. Mint az kiderült, kellett is. Ő a tablettel navigált a nagy fűben mikor merre ne menjek mert ott csatorna van, ami a fűtől nem látszik. Erre pedig tökéletes volt a Google térképe. Minden nagyobb csatorna rajta van. Az utak teteje teljesen felázva és így iszonyatosan jókat lehet rajta csúszkálni, főleg miután a gumik bordázata már nem látszott az agyagos sártól. Itt a Dunlop GrandTrek 2 annyira nem vizsgázott jól irányításból, de a lényeg, hogy elakadásról szó sem volt. A traktornyom nem jelentett problémát akkor sem, ha színig állt benne a víz.

A sár meg jól áll neki. Mentünk mezőn, nagy fűben, agyagos saras úton és a homokbánya területére is betévedtünk, ahova persze nem lett volna szabad. A töltések emelkedői sem jelentettek nagy gondot, bár ott már a hosszdifit bekapcsoltam. Nem az elakadástól való félelem miatt, hanem inkább a keresztbe fordulás veszélye miatt. Leginkább a téglával teledobált utakat nem kedvelte. Ott nagyon rázott.

Az annyira jó érzés, hogy bent meleg, kint hideg, mocsok és ez minket nem állíthat meg.

Persze ennek a kis sarazásnak vannak árnyoldalai is. Az egyik a fogyasztás. Itt ugye van egy másfél tonna vas, állandó összkerék, öttel pötyögés és közben a ragadós maszlag amiben haladunk. A másik oldalon pedig egy két literes 130 lóval. Ennek az egyenletnek az eredménye 11-12 liter fogyasztás. Persze a dízelesek azt mondják sok, de ha nem kell vennem 2-3 évente egy kettős tömegű lendkereket potom 200 ezerért, és ha összehasonlítjuk egy egyszerű sor négyes benzin motor igényeit egy turbó dízel intercoolerrel hát...
Nálam erre billent a hinta.

A másik árnyoldala a sár maga. Ha nem vigyázunk az autóra, bizony meg fogja enni. Sokan mondják, hát ez terepjáró, meg erre tervezték. Hát persze. Ez is lemez, ennek is van futóműve. A kátyú ezt is szétüti. Erősebb, de nem tank. A sár beeszi magát a kis helyekre is és sokáig magában tartja a vizet. A víz pedig a barátunk mert a legjobb szomjúság ellen, de itt sajnos nagyon komoly rongálást végez. Egy ilyen autó alvázán rengeteg apró hely van amit mi csak akkor látunk ha alá fekszünk, a sár pedig ezeket megtalálja mikor mi nagy örömmel százzal gázolunk benne. Aztán szépen elrohad alattunk az autó. Így mindig szépen ki kell takarítani mindent. Még az ajtók gumiszigetelése alatt is. Egyébként a por, homok szintén ilyen ellenségünk. Tehát játék után takarítás és mosás és takarítás és mosás... és ez önfeledt szórakozás közben az asszony a kőműves dekoltázsom fényképezi, de ezt a képet csak családon belül merem beégetni az emlékezetbe. :)

  

Várakozás és az első út haza

Várakozás és az első út haza...

Természetesen a rögtön rákövetkező napon persze már indultam is dolgozni. Ez nálam legalább öt nap távollét. Nagyon lassan telt mit ne mondjak. Az értékesítő ígérete szerint az autó átíratva, készen vár majd mire hazaérek. Ez sajnos nem így alakult. Péntek semmi. Szombat semmi. Hétfőn nem kellett menni dolgozni. Kedden már anyukámmal átmentünk megnézni mi a helyzet és mondtuk, hogy szükségünk van az autóra. Alkatrészre várunk. Hiányzott ugyanis a differenciálzár kapcsolója mikor megvettük és én alkuba kötöttem, hogy azt pótolják. Mivel egy hét volt erre, így továbbra is kötöttük a karót ahhoz a fránya éjjeli kóborhoz, hogy kell az autó. Másnap hívtak 14-re mehetek az autóért. Végre. Húgommal startolunk neki. Ő az ügyintézés és kemény követelések mindenhatója. Az átvétel napjára hatalmas vihart jósoltak. Előtte beugrunk az okmányirodába ellenőrizni, hogy a Seat át lett-e írva. Itt ronggyá ázok és sajnos nem abban az értelemben. 15 centi víz áll a parkolóban, abban tocsogok sportcipőben. Mikor belépek az ajtón az ott álló körülbelül 50 embernek annyit mondok: Emberek nem éri meg. Kár szólni, látszik rajtam. Az ügyes vevőnk már mindent elintézett. Nem árt ennek utánanézni, mert ha a vevő nem íratja át, akkor az még sokáig követhet el a mi kontónkra gyorshajtásokat. De ha már itt vagyok, rákérdezek a Toyota rendszámára is. Az emberke az én nevemet és címemet olvasta a monitorról. 

Gyönyörű az idő, a vihar utáni csend. Amikor a sötét lila égen már áttörnek a napsugarak. Imádom. Ekkor ott megjelenik az fehér csoda kontrasztosan az sötét éggel a háta mögött. Az első út mámorosan a kereskedéstől pár méterre lévő Baumaxba vezet. Háromszög, elsősegély, izzókészlet. Én ezt mind adtam a Seattal. Így járja.

Húgomat kérdem: Neked van? A válasz persze negatív. Neki is bevásárolunk. Aztán szépen haza....

Otthon a fél utca fogad

Hmmm... Mindig az ablakban ülnek vagy, hogy ez :) Itt mindenki figyel egymásra. Mindenkinek tetszik. Csak úgy dagad a mája ilyenkor az embernek. Ahogy Winkli is mondta: Jó érzés ha az ember portékáját dicsérik. Aztán beülünk Toncsival és irány a kertek alja. Eső után jó próba lesz. Kicsit összecsapjuk örömként a gépet. Nem nagyon okoz neki akadályt semmi. Az élmény inkább Uazos, mint G Mercis. Itt tekerni kell a kormányt de villámgyorsan, ha az úton akarod tartani a felázott agyagoson hatvannal :) Nagyon vigyorgunk... Amikor hazaérek vele anya csak annyit mond: Na most aztán szép.

A jól megfontolt vásárlás...

A jól megfontolt vásárlás...

Természetesen a vásárlást sohasem szabad elkapkodni és szerelem kizárva. Ha lelkes TC olvasók vagyunk, ezt mind tudjuk.

Így követve az instrukciókat mindenre felkészülve indultam neki az asszonnyal azon a történelmi szombaton kutatni és matatni. Szegeden és környékén egy kereskedést sem hagytunk ki. Ekkora az asszony már annyi autót látott velem, hogy ne unatkozzon vizsgáztatom; a feladat, hogy ő mondja meg melyik volt törött. Nézi az illesztéseket, lámpákat. Ő ügyes, én meg büszke vagyok. Szerinte is sok a szar. Az ő szavaival élve: "szutyi"= szutyok. Kihasítunk Fater Passatján a helyi Toyota márkakereskedésbe, hogy ott is szétnézzünk, de a kereskedés zárva és egy gyerekes anyuka vesztegel a kapu előtt. Odaszaladok és megkérdezem, hogy nem e tud valamit. Mosolyogva mondja, hogy ma Hódmezővásárhelyen van nyílt nap és ott van mindenki. Sebaj átmegyünk, szétnézünk. Befordulva az emelvényen rögtön a Faterral már megnézett Rav4 fogad minket. Ragyog. Bemegyünk, kikérjük a kulcsokat de várni kell egy picit. Addig kitöltünk egy szórólapot. Segítenek, így persze nyerünk egy-egy kulcstartót. Megérkeztek a várt kulcsok. Kimegyünk. Emberünk, aki szintén János kinyitja az ajtókat a kulcsot átadja és magunkra hagy. Jól teszi. Az ember ilyenkor szeret maga nézelődni, tapogatni, nyitogatni. Tetszik. Ami fontos, az asszony is mosolyog. Ő is fogja majd vezetni és neki is kell, hogy tetszetős legyen, mert csak abban érezzük jól magunkat ami nekünk is tetszik.

  

Nézegetjük, nézegetjük mire jön egy bácsika. Bevizsgálja az autót rendesen és kérdezi, hogy megvesszük-e. Az asszony rutinosan rám kacsint és szemrebbenés nélkül rávágja, hogy igen. A bácsika bólint majd tovább libben. Próbakörre vinnénk. Az autó a betonból készült pódiumon az első helyen áll, ami azt jelenti hogy mindegyikkel le kell állni, hogy azt lehozzák. Beülünk és indulás. Az autó hang nélkül teszi a dolgát, finoman vezetem. Semmi hajtás. Majd a szerelőnk, ő úgy is ad neki. Az ülések kényelmesek, még nekem is. A kormány finom és nagyon könnyű. Semmi zaj, nem húz egyik oldalra sem. Visszamegyünk. Az értékesítő kérdezi, hogy akkor visszük? Igen, ő az aki akkor a 300-at mondta a Seatra. A válasz nemleges, hiszen még egy szakembernek is meg kell nézni az autót. Aki az angoloknak Ed China az nekünk a Szűcs Anti. A szomszéd aki kasznis, de ha kell motort is cserél. Telefon, és persze a válasz 2 óra múlva ott vagyok. Szuper. Ha rámondja az áment akkor megyünk a lecsóért. Az értékesítőnek ezt közölve ő egy vásárhelyi hamburgerest ajánl a város felújított sétáló utcáján. A dr. Rapcsák Andrásról elnevezett utca tényleg ámulatba ejt minket. Gyönyörű lett.

   
Az utcán gyönyörű szökőkutak a kánikulát távolba vágyók nagy örömére. Megtaláljuk a hambist. Itt a zsömit és a husit a szemed láttára készítik. Nemcsak összedobom, mikróba be, ablakon ki fajta. Nagyon gyorsan behappolom. Irgalmatlanul jól esik a sok séta után és most már az asszonyka is nyűgös volt. Kicsit sétálunk még, majd vissza a Toyotához. A szerelőnk is megérkezik. Nagy fekete ötösön fordul be, az értékesítő megjegyzi, hogy biztos jó szerelő ha BMW-re telik. Mire mondom az ám. Pacsi, körbenézi és már indulunk is a próbakörre. Itt már nem jött velünk senki. Ahogy kipördülünk a kapun már csatolom is az övet, ez kemény lesz. Pirosig forgat Szentes irányába majd egyszer gondol egyet és le az útról be egy tanya felé. A tempó itt is kilencven majd kiesek az ajtón. A bal egyben ülő elszabadult őrült meg csak mosolyog. A futómű csendes már amennyire lehet egy traktorok járta földúton ekkora tempóban. Azt mondja, hogy jó lesz mire én azt, hogy csak öt liter üzemanyagot kaptunk és így az nem fog sokáig tartani. Megfordulunk vissza az aszfalt felé. A kereszteződéshez érve látom a kanyarból lengedezve veszi egy Audi a kanyart kb. 300 méterre. Tudom, hogy ha egy Audi lengedezve vesz egy kanyart az nem éppen lassan jön. A mi Tónink meg egyes nagy gáz és ki elé. A négy kerék a földről az aszfaltra érve hangos vonyításba vált át. Gyorsulunk és közben hallom ahogy a gumi féltéglákat szór ki magából. Gondolom magamba: a hátunk mögött lévők szélvédőiknek Isten irgalmazzon.Visszaérünk és csak ennyit mond: "Hol találsz te ilyeneket? Ezt ennyiért itt nem hagyjuk!" Mi megegyezünk az értékesítővel a továbbiakról. Utána még pár kép az autóról, hogy nehogy valamit kicseréljenek mire érte jövünk, meg persze a családnak.

Még egy nagy fagyizás a helyi cukrászdában és örömittasan haza.

Folytatom...

Érdeklődni szabad

Érdeklődni szabad

Közben a Seat még mindig eladó. Szeretem, de vigyétek, vigyétek.

Az autó meghirdetése és eladása között körülbelül 3 hónap telt el. Kalandos volt. Mivel időm nagy részét külföldön töltöm és az autó ezt az időt az otthonomtól 25 kilométeres távolságra lévő telephelyen mély depressziós álomba zuhanva alussza át, várva a gazdit így állandó jelleggel valamely családtagomat kellett riasztani az esetleges érdeklődő miatt. Ezt külföldről egyeztetni és az autó történetét átadni elég nehézkes volt. Én sem szeretek úgy autót venni, hogy nincs ott a gazdája. Az autó mindig hasonlít a gazdájához. Ha az ember megteheti, hogy autót válasszon magának akkor biztos, hogy a választásba beleszól a saját jellemzői, a környezete és ismerősei elvárásai (a szomszédnak veszi) valamint a gyermekkor és a felnőttkor viszontagságai (orrát túró Audis a belsősávban a fénykürtön kenegeti szét a fikát és közben vadul emlegeti a másik szüleit). Ha a gazda ápolt és precíz, akkor az autó is olyan lesz. Ha külsőségekre ad, akkor az kívül szép, de 15 ezerrel ezelőtt volt olajcsere mert azt a csajok nem látják. Ez általában így működik. Sajnos az emberek többségének fejében minden rendben van, csak a sorrend. Ott hibázik valami.

Az első érdeklődő a feleségének szerette volna. Superbbal érkezett. Ismeri a német autókat, próbakör, de nem kell neki. Kopog a futómű jobb eleje és kicsit szakadt a bal oldali üléshuzat. Igaza van. 

Az üléshuzatot kárpitossal a futóművet pedig márkaszervizben orvosoljuk. A kárpitos gyönyörű munkát végez. Szabályosan varázsol. A futóműben szerencsére csak egy tízes a probléma. A csomagtartó fedélen elhelyezkedő lámpán repedés, cserélem. Új ára 28 ezer, bontóból karcmentes 10 ezer. Új műanyag bolhák a töröttek helyére. Cimbi szereli. Iskola vége óta csak ezzel a márkacsoporttal foglalkozik. Kérdezi mennyi? Mondom most már nyolcszáz. Azt mondja inkább egy misi, de sajnos a piacon lévő sok szar lenyomja az árát. A magyarok többsége nem fizeti meg a jó autót, inkább vesz egy szart. Az autóval közlekedve olyan érzésem van mintha újra 3 éves lenne. Semmi zaj, kátyúk, de bent csak csend és csend.

A második egy fiatal srác és barátnője. Szimpatikusak, az autó nem nekik kell, hanem a srác bátyjának aki helyben akar vásárolni és Békéscsabáról nem jön át csak ha jó az autó. Megfontoltan a Szegeden élő testvérét küldi előszemlére. Okos mert így kisebb a lyukra futás esélye. Aztán mikor maga is eljön akkor kiderül, hogy nem. Azt mondja, hogy ő csapottat keres. Barátom az a Leon. Biztos nem lettek jók a HD képek. Elmennek a testvérén látszik, hogy hibának érzi. Pár óra múlva telefonálnak újra, hogy ez a legjobb autó a környéken és hétötvenért elviszik. Ja meg ugye jár még hozzá a másik garnitúra felni a 95 százalékos gumikkal? Sajnos az ár nyolc és nem engedek. 

A harmadik egy régi barát. A barátság nagyon régi. Mindig tetszett neki az autóm. Nyomon követte az eladást és mindent tudott az kocsiról. Mikor tudatom vele, hogy minden javítva lett és még friss olajat is kapott, meg az összes szűrőt is lecseréltem, akkor ki akarja próbálni. Régóta mondogatja, hogy lehet megveszi, csak várja vissza pénzét valahonnan. Gyerünk. Elindulunk, felhangosítja a zenét. A 8 hangszóró mindig szépen és nagyon tisztán szólt. Lehalkítom és felhívom a figyelmét, hogy a milyen szép csendben teszi a dolgát az autó, és még csak egy neszt sem hallani. A kérdés a hifit ugye adod mellé. Mondom persze, de itt most nem az a lényeg. Harmincért olyan hifit kapsz ma már ami álomszépen szól. Itt most az autó a lényeg a többi az csak apróság. Visszaérünk. Kérdezi, hogy akkor hétszáz? Nem nyolcszáz. De a múltkor hétszázat mondtam. Mondom igen, de csak neked és azóta ráköltöttem. "Nem gond. Hozzak-e foglalót?" -mondja. Nem kell, hiszen nagyon rég ismerjük egymást. Hibázok. Pedig tudom, hogy üzletben nincs barátság. Telnek múlnak a hetek, a hirdetést levettem. Két érdeklődőnek azt mondom elkelt. Közben emberünk várja a pénzét. Aztán nehéz, egyre nehezebb telefonon elérni és közben én lecsúszom egy jó vételről (Toyota 4Runner nagyon egyben, egy nagyon segítőkész magánszemélytől). Majd eléri, hogy ez a barátság megszakadjon, és soha többé ne legyen olyan mint volt. Csak egy mondat elég lett volna: Ne haragudj Jani, nem kell az autó. Meggondoltam magam. Ez helyett ő csak alamuszian elkerült. A tanulság, hogy az üzlet az üzlet és a naivak elbuknak. Ha pénzről van szó nincs barát, nincs adott szó. Papir és aláírás mindig, mindenről. Azóta nem jár hozzánk, de ne is jöjjön! :)

A negyedik egy idősebb úr. Házhoz viszem az autót. Átnézi. Próba. Szépen vezet, nem füstöl a kuplung és gyorsan reagál a forgalom változásaira. Sokat beszélgetünk. Azt mondja érdekli az autó csak a fiát várja, mert jön ő is megnézné. Rendben. Látszik, hogy meg van rá a keret. Nem alkudozik előre és minden érdekli. Jön a fia. Megnézi, próbálunk. Nagyon lent vált, a motor erőlködik. Kérdezem tőle, hogy dízeled van. A válasz igen. Akkor kicsit fentebb kapcsolj mert ez a kétezer környékétől él. Próba vége, szemle vége. A lehetséges vásárlónk azt mondja, hogy szeretné az autó márkaszervizben átnézetni. Így volt meghirdetve. Megbeszéljük az időpontot és búcsúzunk.

Jönnek az autóért és elviszik átvizsgáltatni. A megegyezés a következő. Ha minden stimmel akkor már az összeggel jönnek vissza. Az autó és forgalmit átadom az ő autójuk addig marad nálam. 3 óra múlva csörög a telefon és egy idősebb férfi hang jelenti ki elégedetten, hogy hozzák az nyolcszázat és autó elkelt. A pénzt megkapom, papirok stb. Ahogy a szekér elhagyja az utcát elfog a szomorúság. Soha nem látom többet, soha nem fogunk már nagyokat kanyarodni. Sokáig érzek ürességet, mintha egy szerelem ért volna véget. Hét év együtt nagy idő.

A fény az alagút végén?

A fény az alagút végén? 

Gondoltam utána járok Pista által ajánlott Rav4 tulajdonságainak. Nem volt nehéz: Népítélet. A belteret látva nosztalgikus érzések, hiszen volt már Toyota a családban és szinte friss jogsisként én is ezzel kezdtem. Egy kilencvenkettes Toyota Corolla. Fater sárkánya volt. Nagyon sok élmény fűződött hozzá és még több emlék. 3 éves korában került hozzánk Ausztriából, a szervizkönyve szerint százezer környékén. Mi még ötszázat tettünk bele, ebből nagyon sokat Szeged és Párma (Olaszország) közötti pályán. Az egyhármas Toyota blokk csak húzta a kilométereket és szerintem ha nem rohadt szét a kaszni, még ma is gurul.

Ilyen jó érzések nyomán netre fel, keresés. Hopp egy Szegeden egy pedig Hódmezővásárhelyen. Szeged közel irány megtekintés. Faterral megyek, öreg szem többet lát. Toyota márkakereskedés az autó közelről is szép. Nem makulátlan de hát 13 éves éppen. Hozzák a kulcsokat az autó poros, a féktárcsák rozsdásak. Rég mozdult. Nyitás, gyújtás, rögtön elkapja. Kétezres benzines motor szépen morog hidegen is. Utolsó kiadás az első szériából. A lökhárítók körbe újra fényezve pompáznak, bár nem gyári, de nagyon jól áll neki. Belül nem sokkal nagyobb a hely mint a Toledoban. A lényeg, hogy én beférek magam mögé. A csomagtartó elég és nagyon alacsony. Nem kell semmit magasra emelni. Az ülések összecsukásának módját pedig biztos, hogy több tucat mérnök fejlesztette ki. Kettő a NASA-tól érkezett. Egy ejtőernyős kallantyú és a háttámla rácsukódik az ülőlapra, még egy kallantyú és az egész folyamat vége egy tágas, sík csomagtartó. A fejtámla helye szintén biztosított. A belső puritán. Látszik rajta, hogy túlélésre készült. A gombok csak gombok és semmi felesleges. A kormány fogása tökéletes. Vékonyabb mint a német társai de nagyon kellemes a pici 3 küllős. Inkább Celicában tudnám elképzelni. Motortető alatt minden újnak tűnik. Hihetetlen rendezett és ezt nem a műanyag burkolatok érik el egy szép emblémával. Maga a motor szép. Olajnak nyoma sincs. Minden alkatrészen Denso vagy Toyota felirat. A négy gumi mind egyforma Dunlop Grand Trek 2, a pótkerék pedig ennek elődje még Made in Japan felirattal.

Egész szép. Az emberke a történetét meséli. Valamikor ők hozták be. Az autó ezután támogatásként Hódmezővásárhelyen szolgált mint az ügyeletes orvos hű társa. A kilométeróra 102 ezret mutat, de az ajtón 103 ezres olajcsere matrica és nem mai. Sebaj. Lelkes TC olvasóként tudom, állapotot veszünk nem egy órát. Az állapot pedig szinte gyári. Tetszik, de nem jön a szerelem, mert a nagy vasakat szeretem. Érzem, hogy jó döntés lenne, de ott hagyom. Hagyom kihűlni az élményt, hogy tiszta fejjel döntsek és persze még a Seat is a tulajdonomban van. A Toyotások meg nevetséges összeget ajánlottak érte. Háromkilót. Nem bírtam ki, nevettem. Közben azért még a szalonban lévő GT 86 ülésébe préseljük magunkat az öreggel. Neki is nagyon tetszik. 

Valamikor még az ÉPFU ralli zászlója alatt nyomta az öreg zsigulival, meg Zillel. Országos tizenharmadik is volt. A szemében csillog a vágy, hogy de meg hajtanám... Én hangosan mondom ki, miközben az autó elvarázsol egy pillanat alatt: Benne a kulcs Fater! Na ki az üvegen és örök élmény. Szerintem megéri.

Persze közben az eladó odaosont mellénk és ezt hallva csak riadt szemmel pislákolt. Szólni nem tudott. Ekkor Fater megszólal: Na fiam! Gyerünk haza mert, anyád már el sem tudja képzelni hol vagyunk.

Folytatom...

Keresgélés, fórumok...

Keresgélés, fórumok...

Mint az Égéstérből kiderült, Winkli és Pista sem tudott nagyon dönteni, hogy ilyen összegért mi is lehetne a jó döntés. A Forester a méretei miatt kiesett, hiszen elég nagyra nőttem és persze az sem ártana ha az asszony könnyedén be tudná rakni majd a babavágent, ha itt az idő. A CR-V a Pista szerint megint nem jó választás. Igaza volt. Hosszas videózás és tesztek alapján a CR-V hajtásai elég későn a kapcsolnak összkerékre, és az sem elég erőt jutatt minden kerékre. Ekkor még szóba jöhetett a Jeep Grand Cheeroke 2.5 TD, a Mazda Tribute kétezres vagy háromezres V6 benzin illetve a Mitsubishi Pajero. A Cheeroke elég olcsó és jól felszerelt de sajnos az összeszerelés minősége hagy némi kívánnivalót. A Tribute szép és megbízhatónak tűnik. Elég nagy a beltér és már majdnem személyautós, de ritka. Főképpen itthon nagyon ritka. Németországban sokkal több példány szaladgál az utakon de itthon összesen kilenc darab volt eladó mikor keresgéltem. Egyre jobban tetszett.

 

A háromezres 20 literes fogyasztása az még nekem is horror. A Totalcar tesztje alapján még jobban belopta magát a szívembe. Karotta szinte csak jókat mondott róla. Fel is kerekedtem és telefon. Volt a Balaton környékén egy szép de az nem összkerekes volt. Egy Budapesten egy BMW kereskedésben. A legnagyobban. Arra volt dolgom, megnéztem. A kiszolgálás tökéletes. Nyitják, csukják az ajtót. Emberünk felveszi a kulcsot és irány a parkoló. Az autó a képeken szép, metál kék és szinte hibátlannak tűnt, bár a leírásban szerepelt, hogy van egy-két apró horpadás. Gondoltam sebaj, hiszen használt és terepjáró. Kinyit, indít, indul. Körbe nézzük az emberke beszél és sorolja a hibákat. Csomagtért nyit és meszes lett a pulcsim ujja, a szőnyeg pedig szabályosan nehéz a portól. A motortérben ereszt a vízpumpa és a szelepfedél mellett olajszivárgás. A motortetőn olyan karcolások mintha valaki satupadnak használta volna. Az emberünk beszél még, hogy valami öregé volt és második autónak használta, de akkor én már csak egy Zsukkot láttam. Kaptam névjegyet de tudtam, hogy kár volt a papírért. Indulás haza, de ha már itt vagyok akkor a nagyhatalmas autópiacra benézek. Rengeteg autó. Ez nem az a piac amire én vidéki naiv gondoltam. Azt hittem tulajok árulnak saját portékát. Nem, ez csak kereskedések tömkelege. Bejárni is sok. Pláne megjegyezni mit láttál az elején. Egy emberke udvarias és segít eligazodni, bár látja, hogy nem vagyok hal a számára. Pár éves autókat árul a luxus kategóriából. Körbenézek. Freelander. Emberke ül mellette, fényez. Igen a porban a szabad ég alatt fújja a küszöböt. Rám néz majd kérdezi, hogy segíthet-e. A válasz persze nem és szinte menekülök a telepről. Irány haza, gondolkozom, hogy még Kecskeméten megállok és leskelődök egy kicsit, de már nincs kedvem hozzá.

Karotta tesztje

Folytatom...