Érdeklődni szabad
Közben a Seat még mindig eladó. Szeretem, de vigyétek, vigyétek.
Az autó meghirdetése és eladása között körülbelül 3 hónap telt el. Kalandos volt. Mivel időm nagy részét külföldön töltöm és az autó ezt az időt az otthonomtól 25 kilométeres távolságra lévő telephelyen mély depressziós álomba zuhanva alussza át, várva a gazdit így állandó jelleggel valamely családtagomat kellett riasztani az esetleges érdeklődő miatt. Ezt külföldről egyeztetni és az autó történetét átadni elég nehézkes volt. Én sem szeretek úgy autót venni, hogy nincs ott a gazdája. Az autó mindig hasonlít a gazdájához. Ha az ember megteheti, hogy autót válasszon magának akkor biztos, hogy a választásba beleszól a saját jellemzői, a környezete és ismerősei elvárásai (a szomszédnak veszi) valamint a gyermekkor és a felnőttkor viszontagságai (orrát túró Audis a belsősávban a fénykürtön kenegeti szét a fikát és közben vadul emlegeti a másik szüleit). Ha a gazda ápolt és precíz, akkor az autó is olyan lesz. Ha külsőségekre ad, akkor az kívül szép, de 15 ezerrel ezelőtt volt olajcsere mert azt a csajok nem látják. Ez általában így működik. Sajnos az emberek többségének fejében minden rendben van, csak a sorrend. Ott hibázik valami.
Az első érdeklődő a feleségének szerette volna. Superbbal érkezett. Ismeri a német autókat, próbakör, de nem kell neki. Kopog a futómű jobb eleje és kicsit szakadt a bal oldali üléshuzat. Igaza van.
Az üléshuzatot kárpitossal a futóművet pedig márkaszervizben orvosoljuk. A kárpitos gyönyörű munkát végez. Szabályosan varázsol. A futóműben szerencsére csak egy tízes a probléma. A csomagtartó fedélen elhelyezkedő lámpán repedés, cserélem. Új ára 28 ezer, bontóból karcmentes 10 ezer. Új műanyag bolhák a töröttek helyére. Cimbi szereli. Iskola vége óta csak ezzel a márkacsoporttal foglalkozik. Kérdezi mennyi? Mondom most már nyolcszáz. Azt mondja inkább egy misi, de sajnos a piacon lévő sok szar lenyomja az árát. A magyarok többsége nem fizeti meg a jó autót, inkább vesz egy szart. Az autóval közlekedve olyan érzésem van mintha újra 3 éves lenne. Semmi zaj, kátyúk, de bent csak csend és csend.
A második egy fiatal srác és barátnője. Szimpatikusak, az autó nem nekik kell, hanem a srác bátyjának aki helyben akar vásárolni és Békéscsabáról nem jön át csak ha jó az autó. Megfontoltan a Szegeden élő testvérét küldi előszemlére. Okos mert így kisebb a lyukra futás esélye. Aztán mikor maga is eljön akkor kiderül, hogy nem. Azt mondja, hogy ő csapottat keres. Barátom az a Leon. Biztos nem lettek jók a HD képek. Elmennek a testvérén látszik, hogy hibának érzi. Pár óra múlva telefonálnak újra, hogy ez a legjobb autó a környéken és hétötvenért elviszik. Ja meg ugye jár még hozzá a másik garnitúra felni a 95 százalékos gumikkal? Sajnos az ár nyolc és nem engedek.
A harmadik egy régi barát. A barátság nagyon régi. Mindig tetszett neki az autóm. Nyomon követte az eladást és mindent tudott az kocsiról. Mikor tudatom vele, hogy minden javítva lett és még friss olajat is kapott, meg az összes szűrőt is lecseréltem, akkor ki akarja próbálni. Régóta mondogatja, hogy lehet megveszi, csak várja vissza pénzét valahonnan. Gyerünk. Elindulunk, felhangosítja a zenét. A 8 hangszóró mindig szépen és nagyon tisztán szólt. Lehalkítom és felhívom a figyelmét, hogy a milyen szép csendben teszi a dolgát az autó, és még csak egy neszt sem hallani. A kérdés a hifit ugye adod mellé. Mondom persze, de itt most nem az a lényeg. Harmincért olyan hifit kapsz ma már ami álomszépen szól. Itt most az autó a lényeg a többi az csak apróság. Visszaérünk. Kérdezi, hogy akkor hétszáz? Nem nyolcszáz. De a múltkor hétszázat mondtam. Mondom igen, de csak neked és azóta ráköltöttem. "Nem gond. Hozzak-e foglalót?" -mondja. Nem kell, hiszen nagyon rég ismerjük egymást. Hibázok. Pedig tudom, hogy üzletben nincs barátság. Telnek múlnak a hetek, a hirdetést levettem. Két érdeklődőnek azt mondom elkelt. Közben emberünk várja a pénzét. Aztán nehéz, egyre nehezebb telefonon elérni és közben én lecsúszom egy jó vételről (Toyota 4Runner nagyon egyben, egy nagyon segítőkész magánszemélytől). Majd eléri, hogy ez a barátság megszakadjon, és soha többé ne legyen olyan mint volt. Csak egy mondat elég lett volna: Ne haragudj Jani, nem kell az autó. Meggondoltam magam. Ez helyett ő csak alamuszian elkerült. A tanulság, hogy az üzlet az üzlet és a naivak elbuknak. Ha pénzről van szó nincs barát, nincs adott szó. Papir és aláírás mindig, mindenről. Azóta nem jár hozzánk, de ne is jöjjön! :)
A negyedik egy idősebb úr. Házhoz viszem az autót. Átnézi. Próba. Szépen vezet, nem füstöl a kuplung és gyorsan reagál a forgalom változásaira. Sokat beszélgetünk. Azt mondja érdekli az autó csak a fiát várja, mert jön ő is megnézné. Rendben. Látszik, hogy meg van rá a keret. Nem alkudozik előre és minden érdekli. Jön a fia. Megnézi, próbálunk. Nagyon lent vált, a motor erőlködik. Kérdezem tőle, hogy dízeled van. A válasz igen. Akkor kicsit fentebb kapcsolj mert ez a kétezer környékétől él. Próba vége, szemle vége. A lehetséges vásárlónk azt mondja, hogy szeretné az autó márkaszervizben átnézetni. Így volt meghirdetve. Megbeszéljük az időpontot és búcsúzunk.
Jönnek az autóért és elviszik átvizsgáltatni. A megegyezés a következő. Ha minden stimmel akkor már az összeggel jönnek vissza. Az autó és forgalmit átadom az ő autójuk addig marad nálam. 3 óra múlva csörög a telefon és egy idősebb férfi hang jelenti ki elégedetten, hogy hozzák az nyolcszázat és autó elkelt. A pénzt megkapom, papirok stb. Ahogy a szekér elhagyja az utcát elfog a szomorúság. Soha nem látom többet, soha nem fogunk már nagyokat kanyarodni. Sokáig érzek ürességet, mintha egy szerelem ért volna véget. Hét év együtt nagy idő.
